Mudra László és Tuszinger Károly képei. A képek és a videóanyag a készítők kizárólagos tulajdonát képezik. A linkek szabadon terjeszthetők, de az anyag bárminemű további felhasználása kizárólag a készítők írásbeli engedélyével engedélyezett!
A Csepel Művek területén hetente kétszer vezetünk városnéző túrákat egy világháborús építésű, 2 szinten teljesen berendezett bunkerbe: a program bemutatóanyaga itt érhető el, az egyes időpontok a gyakorlati tudnivalókkal pedig itt.
További fotó- és videoriportjaink (a blog mellett):
Videónk az óvóhelyről (készítette: Bankó Roland) - HD, érdemes teljes felbontásban, nagy képernyőn nézni:
1944-ben a Csepel-sziget északi végében elhelyezkedő Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt.-nél (ma Csepel Művek), az ország legnagyobb hadianyaggyárában ez volt a helyzet:
A gyár a szövetségesek légierejének az egyik elsőrendű célpontja volt. A nehézbombázó kötelékek összesen 8 alkalommal támadták a Weiss Manfréd Műveket - ebből 4 volt komolyabb (egymillió pengő fölötti kárértékkel), de a legsúlyosabb támadás egyértelműen az 1944. július 27-i bombázás volt: aznap délelőtt a szövetségesek szinte teljesen letarolták az ipartelepet. A Weiss Manfréd Művek július 31-én adta le a jelentését a HABOB-nak (Hadiipari Bombakárügyi Bizottság) a bombázásról, amelyben ez szerepel (az eredeti dokumentumhoz kattints ide): "Az eddigi megállapítások szerint 328 db 1000 kg-os rombolóbomba találatunk volt (...) Ezenkívül cca. 150 000 darabra becsülhető a gyárunk területére hullott gyújtó-hasábok száma. A nehezebb gyújtó-bombák számát nem lehetett megállapítani."
A Weiss Manfréd Művekben a bombázásokra készülve 1943-1944-ben összesen 17 ún. BGS, azaz Bomba-, Gáz- és Szilánkbiztos óvóhely épült meg, amelyek egyszerre összesen több mint 20 000 munkást tudtak befogadni. Ezek közül eredetileg 6 épült tömegóvóhelynek (nagy bombabiztos bunker, kép itt), 9 pedig vezetési pontnak (kis bombabiztos bunker, kép itt). Minden vezetési pont egyben elsősegélyhelyként is szolgált (fekvőbetegeteket is el tudtak bennük helyezni), de mivel nem lehetett előre tudni, hogy a bombázások milyen ütemben/hosszban/intenzitással stb.jönnek majd, igyekeztek biztosra menni, hogy szükség esetén akár műtéteket is el tudjanak végezni még egy légitámadás alatt is, így építettek 2 komolyabb elsősegélyhelyet, fölbe süllyesztett "kórház-bunkert" is. A 2 kórház-bunker közül a későbbi 4-es számú az egykori tűzoltóság épülete alatt, a 3-as pedig a Kórház utca-Kert utca sarkán épült meg - a bunkerek közül az egyik utolsóként, ugyanis egy 1943 novemberi térképen (mindössze 5 hónappal az első komolyabb bombázás előtt) még csak tervezettként van jelölve az óvóhely:
(Döbbenetes történetek rejtőznek a bunkerek építése mögött, de nem véletlenül nincs itt taglalva mindez (még egy kis reklám): bővebben bunkertúránkon hallhatsz róluk, részletek ide kattintva érhetők el.)
A bunker Google Maps-en...
...Google Street View-n...
...és egy hidegháborús Csepel Művek-térképen.
A (ma már) Csepel Művek BGS kialakítású óvóhelyeit mára sikerült bejárni, amely eltartott egy darabig, ugyanis az óvóhelyek a rendszerváltás idején magánkézbe kerültek és azóta többször is változtak a tulajdonviszonyok, így néha nehéz volt levadászni a tulajt vagy éppen megszerezni tőlük a hozzájárulást, hogy bemehessünk körülnézni és fotózni. Az egykori 3-as számú életvédelmi létesítmény, az egyik elsősegélyhely volt az utolsó, ahova sikerült lejutni. Az óvóhelyeken (a bunkertúránk helyszínéül szogáló 2-es számún kívül) jellemzően nem sok eredeti felszerelés maradt meg: leginkább a szilánkálló acélajtók, a feliratok ill. a légcserélő gépek maradtak meg. Épp ezért (mivel leginkább csak üres falakat lehet látni) nem is készítettünk ezekről videót/blogposztot, azonban a 3-as bunkerben megmaradt a gépészet egy része és mindenképpen van annyira különleges az atmoszférája is, hogy érdemes legyen bemutatni.
Az óvóhely tulajdonosának sajnos csak egy vázlat-jellegű tervrajza volt a bunkerről, így jobb híján én készítettem róla egy valamivel pontosabb tervrajzot. Ennek alapjául egy 50-es évek-beli dokumentum szolgált, amely kompakt géppel lett lefotózva, így a minőség eleve elég gyenge, ill. némileg torzítva is van. Összességében ez is egy erősen elnagyolt tervrajz (annál is inkább, mert az eredeti tervrajz születése óta némileg át is építették a bunkert), de az óvóhely felépítését és az egyes helyiségek egykori szerepét világosan lehet látni rajta:
Az 1952-ben tervezett változtatások többek között a légtechnika kialakítását érintették:
A gépészet megmaradt elemei: kapcsolószekrények, trafók, biztosítékszekrények, telefonközpont, szívó-szűrő gép, aggregátor ill. szennyvíz-átemelő szivattyú.
Ezekkel a B-6000 típusú szívó-szűrő gépekkel valószínűleg a 60-as években szerelték fel a bunkert.
Az orvosi célú felszerelések közül a mosdókagylókon, a műtők lámpáin ill. az előkészítő helyiség melegvíz tároló tartályán kívül semmi nem maradt meg, de valahol mégis ez, az óvóhely eredeti szerepe adja meg ma is a különleges atmoszféra alapját: elég meredek érzés azokban a helyiségekben mászkálni, ahol tényleg azokat az embereket műtötték, akiknek az 1944-es bombázások során bombaszilánk fúródott a testükbe, vagy épp kezüket/lábukat elvitte egy aknahatású rombolóbomba léglökése... Írásos dokumentum a témáról és az időszakról viszonylag kevés maradt fenn, így nehéz hiteles információhoz jutni, de több, mint valószínű, hogy a műtéteket akkor is végezték (leginkább július 27-én), amikor még bőven hullottak a bombák a Weiss Manfréd Művekre.
A nagy műtő:
Az előkészítő:
A kis műtő:
Az egyik férfi kórterem.
A bunker tetején.
További képek az óvóhelyről Facebook-oldalunkon érhetők el, ide kattintva.
A BudapestScenes brigád köszönetét fejezi ki az óvóhely tulajdonosainak a bejárási lehetőségért!
Az óvóhely látogatásával kapcsolatban információt nem áll módunkban kiadni (mert ekkora parasztok vagyunk).