Mudra László és Somogyi Levente fotói, szerzői jog védi őket - Laciéit különösen:D További felhasználásuk engedélyköteles.

Elérhetőségek:

• Mudra László
• Somogyi Levente: info@budapestscenes.com

(Ezért lehet majd anyázni ránk: a Lánchíd pesti pilonjának a tetején 2011 júniusában jártunk, engedéllyel. Bejárást/túrát ide nem tudunk szervezni (nem, külön kérésre sem), és megkérünk minden olvasót, hogy a feljutás pontos módját ne írja meg kommentben (előmoderálva vannak a hozzászólások, így úgyse jelenne meg). A felesleges körök elkerüléséhez: a feljutáshoz szükséges engedélyek megszerzésében sem tudunk segíteni, nem is adhatunk ki erről infót/tanácsot/tippet/javaslatot/kontaktot. Az engedély nélküli bejárást kevéssé javasoljuk, már csak azért is, mert valószínű hamarabb letessékelnek, mint gondolnád és veled lesz kifizettetve a (nem kevés) kivonult egyenruhás szerveknek okozott költség. Köszi a megértést, élvezzétek a képeket!)

Ide másztunk fel:

A Lánchíd egyik kulcsa: a fölső iránytörő saruk a pilontestben, a láncokat érő függőleges irányú terhelés itt adódik át a pilonnak, azon át pedig a talajnak.

Több kor és több település több képviselője hagyta ott a keze nyomát a Lánchíd pilonjában:

A legérdekesebb korabeli graffiti: a Lánchidat eredetileg 1849. november 20-án adták át a forgalomnak, a II. világháborús ostromban a budai oldalra visszavonuló német-magyar védelem pedig 1945. január 18-án reggel 7 órakor robbantotta a hidat a Dunába. A háború után az eredeti átadás 100 éves évfordulóján tervezték újra megnyitni a hidat - ez sikerült is, Bagsics Ferenc és Gaál István pedig 9 nappal az átadás előtt örökítette meg a saját nevét:

Egy olyan pillanat, amit sokáig nem fogunk elfelejteni:

Természetesen vannak még érdekességek a föld alatt is: a függőhidak lelke a 2 lánckamra: mivel a hidat az önsúlya és az őt érő terhelés hatalmas erővel húzza befelé, a hidat a 2 parton kell kifeszíteni. Az oroszlánok magasságában a láncok eltűnnek a föld alatt, egy iránytöréssel elindulnak jó mélyre és az utolsó lánctagok a föld alatt kb. 10 méterrel le vannak horgonyozva: sok száz köbméter betonba vannak ágyazva - a pilonok mellett itt csatlakozik a híd a földhöz (a 2-es és 19-es villamosok pont ezért tesznek egy-egy félkört a híd magasságában, hogy kikerüljék a lánckamrákat).

A lánckamra függőhidak legsebezhetőbb pontja, a 48/49-es szabadságharcban a Habsburg haderő onnan szerette volna a félkész Lánchidat elpusztítani, 1945-ben a város védelme szintén a lánckamrákban robbantott, szerencsére csak 50%-os sikerrel. Épp ezért az illetékesek nem rajonganak érte, ha magáról a horgonykamráról internetre felkerül kép, így mi se töltjük fel a lenn készített fotókat, de a tervrajzon lehet látni szépen a lánckamrát, ill. a méretek érzékeléséhez itt van 2 fotó a lánckamrába vezető acéllétráról:

föntről:

és lentről:

A délebbi lánc-csatorna:

 Itt a Duna medrének a szintjében állunk - ha a lánckamra fala üvegből lenne, látni lehetne a Dunában úszkáló mutáns halakat.

A témában kihagyhatatlanok Takáts István gömbpanorámái a pesti pilon tetejéről:

mezei géphez

súlyosabb (hivatalos nevén giga-)panoráma komolyabb sávszélességhez, komolyabb géphez

Használd nyugodtan az ilyen-olyan közösségi médiaoldalak gombjait. Kövess minket a Facebook-on is, hogy értesülhess az újabb beszámolókról, ill. ajánljuk a fotóalbumokat. Világháborús óvóhelyre rendszeresen járunk a Csepel Művek területén, bunkertúránk időpontjait itt találhatjátok.

(és igyekezzetek szeretni a várost!)